Nem szeretnénk abba a közhelyes sémába pottyanni, hogy az év végi időszakot ellopjuk a család, a meghitt pihenés elől. Egyébként is a legtöbben túl sok kötelezettséget vállalnak ebben az időszakban. Mégis szeretnénk egy alkalmat, ami az ünneplésről szól. 

5 éve egy underground edzőteremként indultunk, annak minden előnyével, s hátrányával. Belegondoltam abba, hogy amikor megnyitotta a Thor Gym a kapuit, akkor nem ígért csilli-vili külsőségeket, sem kényelmi szolgáltatásokat. Nem ígértünk szaunát, sem szoligépet. Egy teljesen más vonalat szerettünk volna képviselni, ahol mást találhattok meg: A kezdetektől két bástyára épült a Thor, ezek nem mások, mint a szakmaiság és a közösség. Mindent e két pillérnek alárendelve építkeztünk, szerveztünk, terveztünk, s fejlesztettünk.

Év végén egyik este bementem a terembe, s cikáztak a gondolatok, érzések a fejemben:

Nem, nem egy épületbe mentem be, hanem a második otthonomba! Mikor beléptem, akkor nem egy pultot pillantottam meg, néhány hűtővel, hanem a készséges kollegínát. A sok remek pultosunk egyikét. Hiszen ők az elsők, akikkel az ajtón belépve találkozunk. De ma másképp láttam mindőjüket a fejemben: Sokszor dühítő, amikor nem mosolyog valamelyik leányzó, vagy éppen elszámol valamit. De hiszen neki is lehet rosszabb napja, lehet fáradt, s biztosan vannak, akik őt is idegesítik. Hiszen húsból és vérből vannak. Csak ma esett le, hogy amiket alapvetésnek gondolunk, azok bizony a mai világban értékek. Hiszen az elmúlt évek során még semmi nem tűnt el nálunk, a talált tárgyakat mindig átadják, senkit nem vertek át, húztak le az évek során. Ha belegondolok más helyekről milyen történeteket hallok, ez korántsem természetes. Ráadásul legtöbbször feldobja az ember napját egy-egy vicces megjegyzésük, akár csak egy kedves mosolyuk. Bármilyen probléma esetén készségesen keresik a megoldást, s hát a csudába is: Nagyon jó fejek! Öröm velük dolgozni!

Amikor megfordultam, mit láttam? Zsúfolt termet. Bár két nappal szenteste előtt már kevesebben voltak az ilyenkor szokásosnál, mégis sok vidám, és energikus embert. A bellesek játékos gyakorlatokat végeztek Attila vezetésével. Mögöttük Ági gyűjtötte össze az embereket a pörgető előtti eligazításra, a túloldalon Kristof és Dani kínozta a vendégeit, persze a szokásos hidegvérrel az arcukon. Hátul pedig Balázs katonásan tartott eligazítást, mert anélkül bizony nem élet az élet, ha December 22-én nem dönt valaki személyes rekordot. :) Szóval ott voltak az edzőink, akikkel néha nem könnyű, akiknek szintén lehetnek nehezebb napjaik. Ha már személyes hangvételű az írás, akkor egye-fene: Nem szeretem a kötelező köröket, az illem diktálta lépéseket, s ezeket nagy ívben kerülöm is! De mielőtt elindultam volna haza, akkor visszafordultam: Nem azért mert illlik, s nem is azért hogy ne legyen sértődés. Valószínűleg észre sem vették volna, hogy bent jártam, másrészt mindőjük nyugalomban tudott volna elaludni a karácsonyi jókívánságaim nélkül is. Azért fordultam vissza, mert szeretem őket, s igényeltem egy kézfogást, egy mosolyt, egy-egy verbális odaszúrást. Mert remek edzőink vannak, akik nem mellesleg a megálmodott szakmai nívót biztosítják a teremnek, s hálás vagyok, hogy egy hajóban evezhetek velük nap, mint nap.

Hazafelé pedig azon tűnődtem, mit lát más, aki belép azon az ajtón?

Valószínűleg nem látja azokat a dolgokat, amiktől különleges ez az egész. Valószínűleg sokan nem látják azokat a pillanatokat, melyeket ismerek, s amelyek miatt ennyire érzékenyen érintett az írás elején megjelenő témakör. Mert én látom, hogy a szakmai vezető nem csupán rákukkant egy-egy edzésre, hanem napi 12-14 órát kőkeményen dolgozik. Hol olvas, s a meglévő nem csekély tudását gyarapítja, vagy az edzésterveket bújja, vagy kutatómunkát végez, vagy éppen szervez egy oktatást, egy továbbképzést. Látom, hogy oroszlánrésze volt a rendszer kialakításában, mely sok-száz ember életébe hozott minőségi javítást. Látom, hogy tudása miatt mekkora tiszteletnek örvend, s ezt sem szívesen írom le, de én is azon kapom néha magam, hogy élvezettel hallgatom ha egy témába belekezd!

Látom, hogy van egy tulajdonos, aki igazi vezérként terelgeti a Thort. Aki nem csatába küldi a seregét, hanem oda vezeti azt. Aki nem csak kiosztja az ukázt, de nap, mint nap azzal kel és fekszik, hogy miképp lehetne jobb és jobb a rendszer, a terem, a szolgáltatás. Akinek nem derogál, ha azonnal ugrani kell. Akitől sokat tanultam, s aki sokszor igazságtalan, s aki azt gondolja, hogy a nap azért 24 óra, hogy 4 órát elpazarolhassunk alvásra a 20 óra munkát követően. Ám nélküle nem írhatnék most erre a felületre, nélküle nem lenne több helyszínen ott a Thor, nem lenne a jelenlegi szakmai háttér, s bizony a közösség sem. Alighanem nélküle fél év után bezárt volna a kapu, ahogy a piacon sokan kényszerülnek erre.

Nem utolsó sorban, amikor így elmélkedtem, akkor felderengett ezer olyan pillanat, melyek színessé tették a napokat, hónapokat, s mostmár mondhatom hogy az utóbbi éveket. Ahogy Gergővel, vagy éppen Ádámmal ugratjuk egymást a pult mellett állva. Ahogy életutak változnak, találkoznak a falakon belül. Számtalan olyan momentum, vagy éppen változás, melyekre öröm visszagondolni. Hálás vagyok ezekért nektek!

S miért írtam le ezeket? Mert miután e gondolatok végére értem, mosolyogtam. Ezért szeretem ezt csinálni, ezért kivételes az a hely, ahol a mindennapjaimat tölthetem. Ez pedig nem más, mint a KÖZÖSSÉG. Melynek része a csodálatos pultos csapatunk, melynek része a nagyszerű edzői stáb, melynek része a csupaszív back office, s melynek része a sok remek vendég. Mely közösségnek Te is a része vagy!

Mert a gondolatmenet végére a sok mosoly jelent meg lelki szemeim előtt, a sok ugratás, és nevetés veletek nap, mint nap. A hálás tekintetek, mikor új egyéni rekordot toltok. A sok büszke pillanat egy-egy remek teljesítmény után. Sokatok bizalma, s az hogy ha a városban üdvözöljük egymást, akkor van egy mások számára érthetetlen kötelék köztünk, Thor-osok között.

Mi pedig itt leszünk és jövőre is azért dolgozunk, hogy ez a közösség megmaradjon, sőt bővüljön.

Büszkén mondhatjuk, hogy tavaly is több olyan teljesítmény született, mely megérdemli a vastapsot, a kiemelt figyelmet. Olyan közösség alakult ki, mely tagjai nem csupán elismerik a társaikat, de igénylik is azt, hogy együtt tölthessenek időt, együtt osztozzanak a sikerekben.

Mikor lehunyjuk a szemünket, már most borzongunk attól a hangulattól, melyet a mi közösségünk meg tud alkotni. Ha belegondolunk, ahogy társunkat kihívják a pódiumra, s egyszerre több száz tenyér csap össze a tiszteletére. Mi több, ha belegondolsz, hogy lehet éppen Te leszel az, akit szólítanak, akkor remélhetőleg te is érzed ezt a bizsergést…

Fontos számunkra, hogy értékén kezeljük a teljesítményeket, s azt a munkát, amit egész évben az egyén fektet az adott feladatára. Ezért év elején, a Thor születésnapján ünnepeljük meg azokat a vendégeinket, edzőinket, akikre méltán lehetünk büszkék.

Hogy kiket díjazunk, s mikre számíthattok, azzal kapcsolatban folyamatosan tájékoztatunk a részletekről.

Az idei Gála lesz az első, mellyel remélhetőleg hagyományt teremtünk.

Nagy tervekkel vágunk neki 2018-nak, de kicsit visszatekintünk 2017-re februárban!

Remélem, hogy Te is velünk ünnepelsz majd, hiszen Te is része vagy, fontos része ennek a páratlan közösségnek!

Thor Team