Ha reggelente belépsz a zuglói terembe, akkor pár másodperc után biztosan észreveszel majd egy nagydarab, kopasz srácot, aki rettentő elszántsággal, átszellemülten gyűri a súlyokat. Az első benyomás megtévesztő lehet, mert a sztereotípiák ellenére egy kedves, csupaszív srácot ismertünk meg Zoliban, akit a teremben mindenki szeret. Amikor éppen nem a feladatokra koncentrál, akkor folyamatos mosolyával és ugratásaival szórakoztatja a társakat. Nem mellesleg ösztönzőleg hat másokra is.

(Kis magánjellegű megjegyzés: rám is ösztönzőleg hatott a habitusa és hozzáállása, s kis kihagyás és lustaság után magam is edzésbe álltam, melyben Zolikának is szerepe van... - A szerkesztő )

Most pedig már hetek óta a Thor Cup lebeg szemei előtt: Példás odaadással készül a versenyre, s bizony sokan joggal emlegetik a dobogós helyek egyik esélyeseként...

De hogyan is keveredett a Thor Gym-be? Miért jár évek óta töretlen lelkesedéssel edzeni? Erről beszéljen inkább az illetékes...

Szia Zoli! Köszi, hogy a felkészülés végén is szánsz rám kis időt. Első kérdés, hogy milyen sportmúlt állt mögötted, mikor átlépted először a Thor küszöbét?

Általános iskolában tettem meg az első lépést a sporttal kapcsolatban, ekkor úgy nyolc éves lehettem: tömegsportokat próbáltam, majd idővel a kézilabda felé orientálódtam. Közel tíz évig raboskodtam e sportág kötelékeiben, persze mindezt nagy örömel tettem. Sokat köszönhetek a kézilabdának, s mint mindig, amit csináltam, azt teljes odaadással próbáltam. Mellesleg sok barátot is köszönhetek ennek az időszaknak, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot. Megtanultam csapatban játszani és ez a hétköznapokban is megmutatkozik, ahogyan persze a szemlyiségfgejlődésemre is hatással volt a csapatsport, az elkötelezettség, a céltudatosság.

Miképp, s miért lett vége?

Mivel minden jó, így ez is véget ért, aminek több oka is volt. Azonban a mozgástól nem távolodtam el: következett egy kisebb fordulat, belekóstoltam a küzdősport világába! Főként thai boksz és boksz, amiket csinálgattam. Itt egy rövidebb időt töltöttem, ami kb. másfél évet jelent, mert nem lehetett a szerelemnek parancsolni és az győzött. Mivel jellemző rám a teljes erőbedobás, abban amit csinálok, így közel két évig mindennel felhagytam és rózsaszín ködben töltöttem napjaimat. Boldog időszak volt, ám nem múlt el nyomtalanul: mintegy plusz húsz kiló felesleget nyertem, ami a felismerés pillanatában nem volt túl mókás. A hetven kilós versenysúlyomról felküzdöttem magam kilencven kilóra!

Azt persze, hogy mennyire elhagytam magam, csak akkor fogtam fel, amikor ez a mázas és lázas szerelem véget ért.

Ekkor gőzerővel fogyásnak indultál?

Inkább úgy fogalmaznék, hogy itt kezdődött a nagy kapálódzás időszaka. Nem igazán tudtam, hogy mit és hogyan csináljak. Körülbelül egy évig nem nagyon találtam a helyem. Rengeteg konditeremben voltam, de mindenhol hiányzott valami, az a valami, amihez korábban hozzászoktam: egy csapat, ahol jól is érzem magam és szívesen járok le akár minden nap!

Ezek szerint nem elégített ki az, hogy csak edzegess, fontos a közeg is?

Valóban. Érző ember lévén, úgy gondolom ott érzi jól magát a hozzám hasonló ember, ahol szívesen csinálja azt, ami eredményhez vezet. Önmagában a rideg folyamatok és csupán az edzés ürességgel, vagy hiányérzettel párosul, ha nincs kivel osztozni a pillanatokon. Talán akkor nem hiányzott volna, ha a csapatsportokban ezt a pluszt nem tapasztalom, s szokom meg. Így viszont kerestem a pluszt.

És jött a Thor Gym?

Ekkor találta nekem az akkori párom a zuglói termet. Egy olyan lehetőséget kínált a leírás, amiben még sosem vettem részt és nagyon ki szerettem volna próbálni! Ez pedig a funkcionális edzés volt.

Az első lépések?

Beavatáson, vagyis a kezdő szinten indultam. Hiába volt jelentős sportolói múltam, s eleinte furcsálltam is, de hamar kiderült, hogy valóban az eszközök használatát és sok mozgásmintát az alapoktól kellett megtanulni, esetleg kijavítani. Az edzőm Eszes Lili lett, aki hatalmas mosollyal és nagy lelkesedéssel fogadott. Ráadásulé a korábban hiányzó plusz is ott volt: egy nagyon jó csapat, akikkel az első pár edzés alkalmával megtaláltuk a közös hangot! Így már a kezdetekkor éreztem, hogy jó helyen vagyok. Igaz az edzések végén nem bírtam felkelni a földről, mert olyan fáradt voltam.

Mivel nem kevés idő telt el azóta, úgy érzem a szavaidból is, hogy megtaláltad, amit kerestél?

Ennek a napnak három éve lassan. Szép lassan beleszerettem a funkcionális edzés sokoldalúságába, abba hogy mindig talál Lili olyan izomcsoportot amiről azt sem tudtam korábban, hogy létezik. Abba, hogy változatos edzéseivel mindig fenntartja az érdeklődést, s persze a fejlődést! Folyamatosan odafigyel rám, ránk. Követi ha valami fáj, vagy éppen ha egyéb okok miatt fáradtabb, enerváltabb vagyok és ennek tükrében írja, vagy épp módosítja az edzéstervet!

Mit emelnél ki a szakmaiságon túl, amit kapsz?

Egy olyan közösség van körülöttem, ahova örömmel járok amikor csak tudok! Munkámból kifolyólag nem vagyok túl kipihent, de a napi 5-6 óra alvások mellett is úgy gondolom, igen is muszáj lemenni és tenni legalább ennyit az egészségem érdekében! Másrészt mert a hangulat plusz energiát ad. Heti 3-4 alkalommal járok, de ha tehetném akár ötször is mennék.

Mivel a felkészülés végén jársz, nem titok, hogy most hétvégén jön egy kihívás...

Szerettem volna egyszer újra versenykondiba lenni, s persze elhozni a Thor kupát! Nagyon erős a mezőny, de bízom benne, hogy a teljesítményem után nem leszek csalódott. Ha nem is nyerek, szeretnék magamból mindent kiadni, s büszkén állni a többiek elé. Ám ez már csak rajtam múlik, szakmai téren minden segítséget megkaptam, s megkapok!

Mik a további céljaid?

Azokról jövő héten beszélhetünk majd. Most a versenyre koncentrálok, aztán úgyis találok, vagy épp Lilivel találunk új célt. Már rebesgetett valamit, ami akár motiváló lehet...

Köszönöm a türelmed és sok sikert a szombati versenyhez!

Amennyiben te is szeretnél a minőségi fejlődés útjára lépni, akkor januártól vár a téged is a Beavatás!

KATTINTS IDE, s olvass a BEAVATÁS programunkról!