Szia Dimitra, nem keveset ingázol a képzéssel kapcsolatban...

Valóban, hiszen Százhalombattán élek a Férjemmel és 2,5 éves kisfiúnkkal, ami miatt pláne nem egyszerű a logisztika.

Mégis vállaltad, hogy belevágsz az edzőképzésbe. Mi motivált ebben?

Az egész úgy kezdődött, hogy szerettem volna az állóképességemet javítani és a testemet erősíteni. Szerencsés alkat vagyok, soha nem volt rajtam 4-5 kg feleslegnél több, de éreztem, hogy gyenge vagyok.  Utánaolvastam a helyi sportolási lehetőségeknek és a Thor Gymre esett a választásom. Plusz pont volt, hogy Férjem és a vezető csoporttársak voltak anno a Testnevelési Egyetemen. A férjem versenyúszó volt, diplomás úszóedző, Ironman, finoman szólva van némi kapcsolata sporttal. Az Ironman versenyre való felkészülésében végig mellette voltam, kérdeztem, figyeltem, tanultam. Csendes megfigyelő voltam, bár akkor még korántsem tudatosan készültem ebbe az irányba.

Aztán elkapott a lendület?

Mindig is érdekelt az emberi test felépítése, működése. Gyermekként orvos akartam lenni, bújtam az enciklopédiákat, mígnem rájöttem én bizony rosszul vagyok a vértől és a tű gondolatától is. A szülés előtt óvodában voltam dajka, előtte vendéglátás, irodai munka. Mindig is szerettem emberekkel foglalkozni, beszélgetni.

Kicsit visszakanyarodnék: Te is a kezdő csoportokban ismerkedtél meg a funkcionális edzésekkel, igaz?

Láttam, hogy kezdődik az új Beavatás csoport. Tudtam, most vagy soha. Minden egyes edzés után csillogó szemmel és feltöltődve (és persze hulla fáradtan…) értem haza. Hosszasan meséltem a Férjemnek a gyakorlatokról, hogy melyik tetszik a leginkább, arról, hogy érzem a változást a testemen, lelkemen egyaránt. Imádom a terem hangulatát, az oda járó embereket, az ott dolgozókat és persze a csapatot, akikkel együtt elkezdtem a Beavatást. Már az elején láttam, éreztem, hogy mekkora szakmai háttér van a gondosan összeállított edzések mögött. Odafigyelnek az emberre, őszintén, szeretettel segítenek, kijavítanak, motiválnak, támogatnak. Nekem ez nagyon sokat jelent. Hétről hétre haladtunk, fejlődtünk, egyre jobban érdekeltek a szakmai részek is, Hogyan és mi alapján áll össze egy edzést, melyik izom hol van, milyen gyakorlatok valóak a fejlesztésükre stb.

Akkor, ha jól értem az érdeklődés, a lelkesedés és a személyes pozitív tapasztalat után egyenes út vezetett az FMT-re?

Szembejött az FMT edzőképzés hirdetése. Megláttam és elkezdtem eljátszani a gondolattal, hogy mi lenne ha…? Megkérdeztem a Férjemet, azt mondta, miért ne, főleg ha ennyire tetszik és érdekel a dolog.  A következő az edzőm volt. Ő is azt mondta, hogy nem elrugaszkodott gondolat, vágjak bele, támogatni fog. ( Ezúton szeretnék Nándinak már most köszönetet mondani a rengeteg segítségért!) Ezek után nem volt kérdés, hogy jelentkezem a képzésre.

Volt benned fenntartás?

Kicsit félve indultam neki, mert nincs jelentős sportmúltam (csak szerb néptánc). De tudom, hogy megfelelő tudásvággyal, odafigyeléssel, alázattal, akarattal el lehet érni a kitűzött célt. Remélem sikerül helyt állnom ebben a nagyszerű csapatban. Mindenesetre már most kijelenthető, hogy rengeteg plusz tudást kaptam, s miután egyre többet tanultam meg, s tapasztaltam - akár a gyakorlati órákon - kezdek ráébredni, hogy ehhez a szakmához egy életen át tartó folyamatos tanulás szükséges. Nem olyan egyszerű ám, mint a másik oldalról tűnik...

Ezt követően milyen célok lebegnek a szemeid előtt?

Célom, hogy megfelelő szakmai tudással segítsek az embereknek önmagukban hinni, ledönteni saját korlátaikat, megismerjék saját testüket. Mint ahogyan nekem is testi lelki felüdülés 1-1 edzés, azt szeretném, ha minél több embert hozzá tudnék juttatni ehhez az érzéshez. 

Sok sikert kívánunk ehhez!

Amennyiben a te érdeklődésed is felkeltette a funkcionális edzőképzés, akkor januárban te is bővítheted a tudásod! Részleteket IDE KATTINTVA olvashatsz!